Hallo Bremen!

Nem is emlékszem mikor írtam utoljára…

Ez amúgy sajnos nagyon jellemző rám, igazi “szalmaszál” vagyok, de hagyjuk is.

Lassan Erasmusos életem a végéhez ér, egészen pontosan 5 hét múlva már a budapesti utcákat fogom taposni. Hogy egy szuper közhellyel éljek, -az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon fog hiányozni az itteni élet, a barátok, a szabadság, a bulik, egyszóval Bréma. Na de miért is?! Gyors Zusammenfassung, mi is történt velem az elmúlt három hónapban, mióta nem írtam:

N o v e m b e r

Olivér meglátogatott, harmadik citytour, a többi viszont 18+, szóval ugorjunk is egyet.

Másnap indultam Berlinbe 5 napra. Berlin csodálatos, de ezt eddig is tudtam. Azt viszont nem, hogy ez még csodálatosabb is lehet, ha egy erasmus keretei között utazol el, 40 másik diákkal. Most voltam itt harmadszor, szóval a megérkezésünk éjjelén már egy “let’s buy beer in the lidl and go to the city” városnéző körúttal felkészítettem a többieket, a másnapi az igazi városnézésre. Rengeteg programunk volt: plenáris ülés a Reichstagban, Holokauszt múzeum, Dalí kiállítás és persze a bulik esténként. A Bergheimba nem sikerült bejutni, de majd legközelebb. A második nap, maga Malac is csatlakozott, szóval tökéletes volt, úgy ahogy volt. Csekk a facebookon a képeket…

Ahogy visszaértünk, Brémát ellepték a karácsonyi standok. (ezek természetesen ugyanazok a standok voltak, mint amelyek a freimarkton is ott álltak, kivéve, hogy  az “Ischa Freimaak” feliratot lecserélték az összes létező karácsonyi giccsre.) A hangulat viszont, nagyon szuper volt. Glühwein Glühwein Glühwein

Ezek a napok voltak a legnyugisabb napjaim itt Brémában. Hétfőtől szerdáig egyetem és valami  lightosabb program. Sör a Viertelben, vagy vacsora valahol, esetleg egy Rizikó party. Csütörtöktől szombatig meg hát… kevésbé lightosabb bulik és kevesebb alvás. Vasárnap regenerálódás, paprikás csirke a Szilvinél, vagy épp egy oldenburgi kirándulás. Ich <3 November

D e c e m b e r- A “Lufthansa-story”

Eredetileg 17.-én akartam hazamenni…

16.-án este bepakoltam, kikészítettem a ruhám másnapra és elégedetten indultam a kedvenc helyemre meginni egy búcsúsört Imádott Barátosnémmal: Szilvivel (úgy is tudom, hogy olvasod:)) ) és élete szerelmével, miután megkóstoltuk a nagypapája, egyébként tökéletesnek mondható pálinkáját (főleg miután aszalt gyümölcsökből “megágyaztunk” neki). Minden rendben volt, amíg el nem kezdődött a káosz…

Ellopták a Szilvi táskáját (benne volt minden, MINDEN), pánik, keresés, kukatúrás stb. Mikor hazaértem, óra beállít, 6:30kor kelés..

—————-

08:43 kor kinyitottam a szemem. Pánik, csekk következő gép-> 1007 Euró. Ötlet elvetve, futás a reptérre. (a gépem amúgy 08:50 kor ment)

Mivel épp a legnagyobb hóviharok idején történt a dolog, így a Ticket sorban egy kisebb falu állt a törölt járatok miatt. Először megpróbáltam a checkin sorban valami információhoz jutni, de nem akartak meghallgatni és rögtön visszaküldtek, az addigra még hosszabb sor végére. Miután 2 és fél órát álltam sorban (eközben 4 vagy 5 ember került sorra) a checkin ablakok üresen álltak. Gondoltam megpróbálom még egyszer. 

Első blikkre nagyon unszimpatikusnak tűnt a nő, tipikus német. Észak német ráadásul. Elmondtam neki, hogy sajnos történt egy kis baleset. Elmeséltem neki, hogy “cukros vagyok” és sajnos elájultam a mosdóban. Ezért, és csakis EZÉRT nem hallottam, hogy már a hangosbemondóban is mondják a nevem. De biztosítottam róla, hogy itt voltam időben, csak az gyógyszereim nincsenek nálam és különben sem tudom mi történt, nagyon megijedtem, muszáj hazajutnom, nincs pénzem, cserediák vagyok…blablablablaaaa

A lényeg, hogy 10 perc múlva, egy friss ropogós Lufthansa jeggyel sétáltam ki a Flughafenről, másnapi indulással. Gyors helyzetjelentés a forródrótnak (Anyu-Bátyám-Olivér), SMS a háziúrnak, -nehogy kihasználja az első szabad pillanatokat és meztelenül találjam a konyhában-, és már indultam is a “Haza”.

Egészen megnyugodtam, egészen addig amíg nem jött az infó, hogy a _szuperrafkósan_ megszerzett jegyemmel nem érek semmit, mert 2 napra előre minden frankfurti járatot töröltek és a feltorlódott népek miatt, elég nehézkes eljutni A-ból B-be. (A’sszem erről Laca többet tudna mesélni) 

Másnap 4 kor kelés, ki a reptérre és megdöbbenni, hogy már akkor is sor van… Hál’isten sikerült jegyet szereznem még aznapra, egy 7 Eurós kaja bónusszal együtt, szóval reggeli az ott megismert magyar házaspárral és repülni haza, ahol már várt a család és a rántott hús …

                                        ***KARÁCSONY ***

J a n u á r

Először is a Cleoval érkeztem Brémába (egybekötve egy ‘egyéjszakás’ berlini vacsival) és 5 napig nem is tágítottunk egymás mellől. Negyedik citytour, bulik, kirándulás az Északi-tengerhez Bremenhaven-be. Imádtam!

Aztán…tanulás, tanulás, tanulás…

Közben a háziuram elutazott egy hétre, így volt egy-két szabadabb estém, de leginkább tanulással telt a január. Videóklipet forgattunk a ősszel megrendezésre kerülő Beethoven fesztiválra, tartottam prezentációkat és leginkább panaszkodtam, hogy tanulnom kell. Mindenesetre közben megtartottam az ötödik citytour-omat, az erre tévedt magyar corvinus/ex-corvinus különítménynek, elutaztunk Cuxhaven-be, átéltem életem egyik legdurvább röhögőgörcsét (még egyszer Boldog Szülinapot Szilvi, az ajándékot nem felejtettem;)), felfedeztem a Bermuda-háromszöget a Viertelben, falat másztam, szóval nem unatkoztam.

Ma pedig már február van, a visszaszámlálás megkezdődött.

…na de, hogy ne unatkozzak februárban sem, el is indulok lassan az Euró Bárba. Ott mindig van valaki…

… az egyetem, a dugó, a gyrosnak nem nevezhető valami, a szmog, a tanulmányi osztály, a szombat esték, amikor túl fáradt vagyok elmenni szórakozni, a biciklizés budapesten, a 6os buszsofőr, akinek az a hobbija, hogy becsukja előttem az ajtót és utána 5 percig áll a pirosban, a blaha lujza tér, kicsiny országunk egyes lakói, a semmittevés, levinni a szemetet, a macskahányás, az RTL Klub, a mindig elromló lift, “ma nem ihatok, holnap dolgoznom kell”, az aluljárók, a 27 Ft-os percdíjak, a kötöttségek, a ZH-k, a korán kelés, a pofavizit bulik, a hajléktalanok, az éjszakai buszok, az egyirányú utcák, a szekusok, akik azt hiszik övék a hely, a híradó, a fölösleges dolgok, amiket meg kell tanulnom, a munkakeresés, gondolkodni a “jövőmön”, a szórólaposok, a BKV, a húgyszag, a bevásárlóközpontok, a tenyérjós cigányasszony a szent lélek téren, a következő szakdolgozat … 

… Olivér, a tejföl, a köntösöm, a vasárnapi ebédek, Anyu, Olivér, az, hogy előre kinyitják nekem az ajtót, a normális kenyér, Egon, a közös főzések, a hétköznapesti csajbulik, Olivér, a másik köntösöm, a wasabis mézes chilis tészta, a szex, Olivér, a 400 forintos sör, a pálinka, a távfűtés, Gabi agymenései, a Vásárcsarnok, a váci utcai second hand, a lángos, Olivér, a kád, a forró víz a fürdőszobában, a Tompa utca, hogy adnak citromot a teához, a teli hűtő, a barátok, 0 aggyal bulvárt nézni a TV-ben, hogy mindenhol lehet dohányozni, a kávé a Chiliben, Editnek azt mondani:csudálatos, a grillezés a tetőteraszon, Olivér, Budapest, az egész családom, a csocso, a romkocsmák, az alvás, rosét inni a Norcival, összefutni ismerőssel az utcán, az erős pista, a vezetés, a sörnyitó kulcstartóm, hogy nem hallok német pop-ot, Olivér …        

Véget ért a Freimarkt, hazament a Betti, elkezdődött a suli. Egy hónapja vagyok itt, de sokszor olyan, mintha már egy éve itt élnék. A 20%-át már teljesítettem a félévnek és igazán jó belegondolni, hogy még a nagyja hátravan. Innentől kezdve, viszont nem csak az Euró Bárra kéne koncentrálni, hanem az egyetemre is. Németországban egészen más a tanítási rendszer, mint otthon. Először is sokkal kevesebb előadás van, leginkább a szemináriumok a jellemzők, ahol 10-15 fős csoportokban megbeszélik azt, amit otthon elolvastak. Na már itt az első különbség. Mindenki mindent elolvas, megír, megért, kidolgoz és elkészít a következő órára. Minden órára. A különös benne csak az, hogy mindezt számonkérés nélkül. Itt ugyanis igen intenzíven él a diákokban az a mondat, ami nálunk csak egy unalmas fintort vált ki, miszerint: „Nem az iskolának, hanem magadnak tanulsz!” Ha valaki nem olvas el valamit, nem tud beszállni a diskurzusba és egész órán kénytelen csöndben ülni -mint ahogy én teszem. Sajnos nem mondhatom el magamról, hogy minden órán teljesen képben lennék, miről megy épp a vita. A tanárokat 70-80 százalékban megértem, de a többi diák sokszor annyira gyorsan és érthetetlenül beszél, hogy néha azt sem tudom kérdez vagy épp válaszol. Könnyebben megértem a nemzetközi diákok halandzsáját, mint az igazi németek hochdeutsch-át. Remélem ez változni fog. Kellene néhány német barátot is szerezni, mert úgy tűnik sem az olaszok, sem a törökök nem nagy spílerek a németben. Viszont meglepően jól tud mindenki angolul, így én is beiratkoztam egy angol tanfolyamra, ha már csak angolul beszélek. Remélem most már fogom tudni milyen igeidőt kell használnom, ha elvágom az ujjam a múltban, de még a jelenben is vérzik. Ma volt az első órám. A CSI volt a téma és elég kínosan éreztem magam, hogy nem láttam még egy részt sem. Talán legközelebb a how i met your mother lesz és akkor villoghatok.

Van egy órám, ahol összesen négyen vagyunk. 3 dojcs és én. Amikor bementem majdnem kifordultam, de aztán lehet, hogy mégis jól tettem, hogy bent maradtam. Az óra címe: digitális média a filmekben, színházban, iskolában, mindennapokban vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy a tanár egy elismert színházrendező, aki egyébként mindent meg is tett, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye. (piros nadrág, sál, borosta és félhosszú haj) Szóval ezen az órán például egy videoklipet kell készítenünk Beethoven egyik szimfóniájára. Kapunk kameramant, technikust és vágót is. A mi feladatunk, hogy rendezzünk egy rövidfilmet és használjuk azokat a technikákat, amiket először ugye megtanulunk otthon. A tanár ugyanis minden héten e-mailben küldi az aktuális anyagot. Hát ez elképzelhetetlen lenne a Corvinuson. Mindenesetre kíváncsian várom… Most viszont mennem kell, szerda este van - kezdődik a hét! :D

A brémaiaknak nem négy, hanem öt évszakból áll az év. Október második hetében kezdetét veszi a Freimarkt, ami Németország második legnagyobb fesztiválja az Oktober Fest után. Ebben az évben rendezik a 975. Freimarktot, ami mint minden évben, most is három hétig tart. Körülbelül három dolog dominál ezen az ünnepen: A Currywurst, a Beck’s és a hullámvasút. (igazából álmodni sem tudnék szebbet magamnak) Négy millió turista érkezik minden évben, szóval most nagyon zsúfolt a város. Lufik mindenhol, hamarabb hazamehetnek az emberek a munkából és MINDENKI folyton ott lóg három hétig egyfolytában. Szóval szuper, egy plusz pont a téli szemeszter mellett. Egy mínusz pedig, hogy egyre hidegebb van. Naponta körülbelül 1 fokot esik a hőmérséklet, most járunk a nappali 7-8 és éjszakai -1-0 foknál. Meglepő, de ennek ellenére törtlen a lelkesedésem a biciklizéssel szemben. Mindennap használom, éjszaka pedig meg életmentő tud lenni egy negyedórás bicikliút haza, arról nem is beszélve, hogy -habár nagyon rendezett az éjszakai közlekedés is-, nem vagyok időhöz kötve. (mondjuk amikor haza szoktam indulni, már akár a nappali villamosokkal is mehetnék, de ez nem változtat semmin)

Mindenki azt kérdezte, “ééés vannak már barátaid??!” Hál’isten soha nem volt gondom az ismerkedéssel, de ez itt még annál is könnyebben megy. Mindenki meg akar ismerni mindenkit, mindenki folyton mosolyog és a legjobb arcát mutatja. Elég csak ott állni a mensa előtt, és pár perc múlva valaki odajön hozzád, hogy “Hi, are you an erasmus student? where are you from? what’s your name? are you in a facebook?” Szóval nem túl bonyolult “barátokat” szerezni. Ami viszont rossz, hogy szinte mindenki angolul beszél. Németül kevesen tudnak és azok sem igazán jól, szóval eddig többet tanultam angolul, mint németül. A bulik viszont nagyon durvák. Egyrészt azért, mert mindenkinek ez az elsődleges feladata itt. (Második a nyelvtanulás és csak a bronzérem az egyetemé) Másrészt pedig teljesen más élmény ennyi különböző kultúrából jött emberrel együtt szórakozni.

Erről majd később, mert a háziuram lekapcsolta a fűtést éjszakára és a takaró alatt melegebb van. Gute Nacht! :)

Még soha sem írtam blogot. Nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy így kéne kezdeni. Mindenesetre tökéletes megoldásnak tűnik a lustaságom ellen. Így egy postban meggyőzhetek mindenki arról, hogy még nem ütött el egy bicikli sem és a pénzem is bírja. (egy darabig)

A lényeg, hogy tényleg jól vagyok. Egyelőre itt 20 fok van, süt a nap, és mint a csodálatos facebookon is írtam, Marc Budig (landlord) nem perverz. Sőt, nagyon aranyos. Mikor először lenyomoztam (ugyancsak a facebookon) tényleg azt hittem, hogy egyik reggel arra kelek majd, hogy harisnyában és tütüben főzi a kávét a konyhában, miközben vérben forgó szemekkel mustrál. Na hál’isten ez nem jött be. Mondjuk kávét sem főz, de ez legyen a legkisebb gond. Egyébként elmesélte, hogy több mint 10 évig rendőr volt Brémában, 2évig pedig katona Koszovóban. Most épp polgárőr, szóval nyugi Anyu, biztonságban vagyok!

A ház ahol lakom, pont a „Bohém negyedben” van. Tipikus északi ház, három szint +pince, padlás. Jah és persze sehol sincs függöny, amit kifejezetten élvezek, mivel mindenhova belátni. A szembelévő házban lakó házaspár például imádja a vörösbort és a Legyen Ön is Milliomost. Minden sarkon van egy döneres, egy kávézó, pár étterem és persze a környék sajátosságai, a szétmatricázott kocsmák, amik néha átalakulnak állatkertté.

A házban az egész második emelet az enyém, saját fürdőszobával, ami egyrészt nagyon kényelmes, másrészt viszont nem annyira buli, mint egy igazi Wohngemeinschaft külföldi diákokkal. Így rá vagyok kényszerítve, hogy mindennap elmenjek valahova, ha tényleg akarom gyakorolni a nyelvet. Ez nem lesz gond. :)

Itt Németországban amúgy minden más, mint otthon. Vettem például német telefont (a Rossmann-ban) és olcsóbban telefonálok haza, mint otthon, a hálózatomon belül. A legegyszerűbb bolt is olyan, mintha a Culinárisban vásárolnék, csak épp negyed annyiért. Én mondjuk nem nagyon fogok főzni, mivel az itteni konyhára -finoman szólva is-, ráférne egy Ikea körút. Az egyetemi menza viszont nagyon jó. Átlagban 1-2 Euró körül vannak a menük, és itt most nem a mosogatórongy szagú közgáz menzára kell asszociálni. Minden nap, mindenki ott eszik, hatalmas a zsezsgés folyamatosan, szóval szuper és nagyon finom. A közlekedés is nagyon EU. Semmi dugó és csak villamosok vannak szinte, bárhova percek alatt el lehet jutni. Vennem kellett egy féléves bérletet, amivel nem csak a városban, hanem az egész Bundeslandban ingyen utazom. Így például elugrani Hamburgba, csak 50 percembe kerül és nem 50 Eurómba. Bréma amúgy igazi biciklis város, majdnem olyan mint Amsterdam. Én is szeretnék venni egyet, állítólag 50 euróért már lehet szerezni egyet a bolhapiacon.

Maga a város nem túl nagy (félmillió lakos), de annak több mint a negyede diák, így unalmasnak semmiképp sem mondható. Mi Erasmusosok körülbelül 200an vagyunk, 35 különböző országból. Egyelőre elég nagy a káosz, senki sem tudja, hogy mi-merre-mikor (itt köszönném meg Andinak, aki mindig mindent elintéz, megkérdez és mappába rendez. Valószínűleg 60%ban neki lesz köszönhető, hogy teljesíteni tudom majd ezt a félévet. :D) szóval egyelőre mindenki a saját nációjához húz. Mondjuk a spanyolok valószínűleg így is maradnak, mivel több mint 20an érkeztek, és arra a kérdésre, hogy „Deutsch oder English?” csak annyit mondanak: „Yo soy español”.

Mára azt hiszem  ennyi, mert még én sem tudok többet. Ha történik valami izgalmas, talán írok még. Holnap lesz például az első “Erasmus-Party”. Kíváncsian várom … :)